Első levél

Kelt. 942. VII. 14.

 

Kedves Anyukám!

Hála Istennek szerencsésem megérkeztem, korán már fél egykor itt voltam. Itt vannak régi ismerősök, de csak mind fiatalok vagyunk, én nálam csak egy évvel vannak öregebbek, a többi mind fiatalabb. Korán katona lettem, mán délután három órakor katona ruhában voltam. Itt még biztosat nem lehet tudni, hogy mi lesz meddig leszünk itt. Úgy is mondják, hogy mán szombaton vagy vasárnap elmegyünk, de ez még nem biztos, de később egész biztos lesz vagy 8 hónap így vigasztalnak.

Tóni bácsi igyekezzen elcsépelni, mert itt két hét múlva avatják az öreg bakákat. Margitka is otthon marad özvegyen, de nem baj otthon van még az én barátom legényember és az majd felügyel. Már többet nem írok, még mindig nincsen étvágyam. Csókolom az egész családot. Pá-Pá Lekszi!
Választ sürgősen várom, most este van és lefekszem...
 
 

Szabó Elek őrvezető
Szentendre 108. század

 

 
   
     
   
  A második levél kicsit később íródott. Augusztus 1-jén vetette papírra, de a levél csak augusztus 8-án érkezett meg nagymamámhoz. Az ok nagyon egyszerű, a levelet már útban Oroszország felé írta nagyapa. Ez az utolsó küldemény, ami a 12 filléres levelezőlapon jött, a feladás helyszínét és az alakulatot már nem találjuk a levélen.